12. rész - Csábító

Sziasztok! :) A mai és a pénteki napomat szerencsére vagy balszerencsére itthon töltöm, mert lebetegedtem, de legalább tudok nektek írni részt, bár ebben a részben nem sok minden volt, ezért elnézést kérek >< Remélem, hogy tetszeni fog! Jó olvasást kívánok

Raven Agrippa

Zayn Malik

Dühös voltam. Hihetetlen mennyiségű méreg forrongott az ereimben, mikor Harry egyetlen szó nélkül jött be a szobába és támadott majdnem rám. Biztos vagyok benne, hogy most nem ő győzött volna felettem. Ám ekkor Louis elvonta a figyelmemet. Csodálatos dolgokat mondott, mind rám, de a göndörre is. Nem tudtam arra figyelni, hogy őt mennyire dicséri, csak boldog voltam, hogy valószínűleg úgy érez irántam, mint én iránta.

Mikor magamhoz húztam felnyikkant, valami hihetetlen édes hangja volt. Lassan elemeltem a kezemet csuklójáról, gyönyörű fehér arcbőrét simogatva hintettem rá csókokat, majd édes ajkairól is loptam egyet. Csak akkor emeltem fel félig a fejemet és sandítottam fel Harryre, mikor Louis kezét megfogva nyomott rá egy csókot, suttogta szavait fülébe.

Nem foglalkoztam vele, csak visszatértem ahhoz, amit az előbb csináltam. Talán éppen Louis lesz az, aki miatt nem tud majd érdekelni, hogy eddig mennyire utáltuk egymást. Csak azt akarom, hogy Lou boldog legyen. Azt gondoltam nem zavar, hogy mindkettőnket szeret, titkon észre sem vettem, hogy  már azon gondolkoztam, hogyan érhetném el, hogy egyedül irántam érezze ezt? Azt akartam, hogy csak én érhessek hozzá így. Ettől a gondolattól vezérelve fordítottam magam felé, ahogyan ölemben ült, mindkét kezemmel átkaroltam a tarkóját, eztán két kezem arcára simítva csókoltam meg lágyan, mégis sokat akarón. Újra apró, nyikkanó hangját hallottam, melytől belemosolyogtam a csókunkba.

Kissé alsó ajkára haraptam, melytől a bebocsájtást is megnyertem puha ajkai közé, lassú, érzéki táncra hívva nyelvét. A percre, mire végre belemélyedtünk a csókba Louis felnyögve húzódott el ajkaimtól, angyali arca vörös volt, kék szemeit lehunyta, ahogyan a göndör mögüle csókolgatta nyakát. Hümmögni kezdtem, mosolyogva figyeltem arcát, s nekem meglepően örömet okozott, hogy hiába más kényeztette, neki jól esett.

Göndörke nedves csókokkal hintette puha bőrét, párszor nyelvével is végignyalt rajta. Féltő szemekkel figyeltem mozdulatait, ha csak hozzáér a fogaival megölöm. Ahogy gondolataimba mélyedtem azt vettem észre, hogy egy nagy lila folt hagyása után Lou nyakán a szemembe nézett. 

"Békülni fogunk, Malik?" Kérdezte semleges arckifejezéssel. Összehúztam a szemöldökömet, nem tudtam, hogy mit akar ez alatt érteni. Pillantásomat Louisra irányítottam, ki fejét a vállamra hajtva lihegett, már csak ennyitől is. Mosolyt csalt az arcomra, ez után újra Harryre pillantottam és magamhoz szorítva Louist bólintottam rá az ötletre. Talán megpróbálhatjuk. Egy utolsó, apró puszit nyomtam még vörös arcára mielőtt kezet fogtam volna Harryvel, másik kézzel még mindig Louis hátát simogattam. Hamarosan elhajolt a vállamról, mosolyogva nézett a szemeimbe, majd a Harryébe.

"Örülök, hogy kibékültetek. Csak maradjon is így." Mondta boldogan, utolsó mondatát már csak halkabban, mint egy megjegyzést tette hozzá. Fürtöske bólintott, én pedig újabb puszit nyomtam Louis ajkaira, de ezúttal nem mélyítettem csókká. Akkor hirtelen valami furcsa hangot hallottunk. Én is és Harry is felkaptuk a fejünket, majd felnevettem, óvatosan Louis hasába böktem.

"Azt hiszem itt az ideje, hogy egyél valamit, Boo." Susogtam a fülébe. Oldalra nézett, arcára piros árnyalat költözött és óvatosan bólintott. A mögötte álló hirtelen megfogta a derekát, hirtelenségéből felsikoltott, de engedte, hogy a göndörke leemelje a lábamról és csókot hintve az arcára indult ki vele a konyhába.

"Fogadni mernék, hogy Niall már végzett az ebéddel miután hazaértetünk." Mondta neki Harry, míg én mosolyogva követtem őket a konyha felé, hogy elfogyaszthassuk az ebédet.