6. rész - Mit képzel ez?

Sziasztok :) Ahogyan ígértem, még ma hozok egy részt belőle, hiszen nagyon megjött a kedvem ennek az írásához. Jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

Louis szemszöge

Éreztem, hogy annak a bizonyos személynek a teste egyre közelebb húzódik hozzám, ölelése szorosabb lesz, teste meleg volt. Ezek szerint Niallt és Harryt kizárhatom, ugye..?

"Aludj, Louis." Szólt a hang, de továbbra sem ismertem fel a suttogásból, hogy mégis kihez tartozhat.

Meg akartam fordulni, hogy lássam ki az, látni akartam, de féltem. Mi van, ha valaki olyan, akit még nem is ismerek? Akit még nem is láttam? Egy nagyot nyeltem, majd újra lehunytam a szemeimet, s próbáltam álomba merülni. Úgy tűnt, hogy már órák óta fent vagyok, de az éjszaka előbb-utóbb mégis rám terítette sötét leplét, újra elaludtam, reggel viszont erős kiabálásra ébredtem fel.

"AZ ÁGYÁBAN VOLTÁL!"

"Na és? Nem tartozik hozzád, és nem rugdosott ki az ágyából, vagy igen?"

Egy ideig még az ágyban fetrengtem, próbáltam hallgatózni, majd szinte kitéptem az ajtót a keretből. Akkor pillantottam meg Harryt és Zaynt.

"Louis!" Fordult felém Zayn megilletődött arckifejezéssel.

"Maradj ott, bazdmeg!" Rivallt rá Harry, én pedig csak álltam ott figyelve, ahogyan Zayn egy lépéssel közelebb lép hozzám.

"Állj le!" Kezdte újra Harry. 

Zayn nem nézett hátra rá, csak egy újabb kis lépést tett felém. A pillanatban, ahogyan újra felém mozdult hirtelen került a földre, Harry pedig felette volt.

"HARRY, ÁLLJ LE!" Ordítottam rá, ahogyan láttam, hogy behúz egyet Zaynnek. Láttam, ahogyan fogait Zayn felkarjába ássa, majd elhúzza a fejét, ezzel nyílt sebet okozva karján.

"Harry, könyörgök, fejezd már be!" Kiáltottam rá újra, de neki eszében sem volt hallgatni rám.

Láttam, hogy Zayn teste változni kezd, de ötletem sem volt, hogy mire készül. A karmai és az izmai nőni kezdtek. A francba! Harc egy vámpír és egy alakváltó közt, aki azzá alakul amivé csak akar? Kíváncsi voltam, hogy végül ki nyerte volna meg, de ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak, mindkettejük élete veszélyben forgott. A következő dolog amire felkaptam a fejemet, hogy Harry szinte 'átrepült' a szobán egy asztalnak esve a fal mellett, mi el is tört, majd hihetetlen gyorsasággal került vissza Zayn elé és lökte el őt újra, de ezúttal a falnak, mi be is tört testének hirtelen beledöngölésétől.

"ÁLLJ MÁR LE!" Ordítottam újra, majd körbenéztem a szobában, semmi nem volt, amit hozzávághattam volna vagy ilyesmi, de nem is biztos, hogy ki akartam volna próbálni. "LIAM! NIALL!" Kiáltottam a másik kettő nevét, kiknek valahol itt kellene lenniük. Segíteniük kell! Hamarosan meg is láttam őket berohanni az ajtón. Ezek szerint szerencsém van.

"Louis, rendben vagy?" Kérdezte Niall, de tisztes távolságban maradt tekintve, hogy Harry még mindig szinte füstölgött az idegtől.

"Rendben vagyok." Válaszoltam kurtán, hol őt, hol pedig a két összeverekedőt bámultam.

"Remek. Akkor most el tudnád mesélni kérlek Harrynek, hogy mi történt tegnap este?" Tette fel a kérdését, én pedig megilletődve bólintottam.

Harryre néztem, ki a földön ült a falnak támaszkodva, térdeit felhúzta, karjaival átkarolta őket, a földet pásztázta szemeivel. Nagyot nyeltem. "Niall elkísért a szobámba rögtön vacsora után, aztán otthagyott. Átöltöztem és azonnal el is aludtam, de pár óra múlva arra ébredtem, hogy valaki bejön és lefekszik mellém, aztán átölel és elalszik.. És én is elaludtam. Ennyi." Mondtam el mindent amit tudtam a tegnap estéről, ma hajnalról inkább.

Miután elmeséltem mindent Harry felé néztem, ki még mindig a földet bámulta vörös szemeivel, mintha csak annyira érdekes lenne, nehezebben kezdett el lélegezni. Senki nem mondott semmit, mi idegesíteni kezdett. Liam és Niall is csak álltak ott mint a botok, Zayn és Harry pedig úgy tűnt, hogy újra egymásnak fognak rontani, mit meg is tettek.

"Harry, Louis! Elég!" Ordított rájuk Niall, majd szét is szedte őket és a szoba 2 felébe tuszakolták Niallel.

"Mi történt?" Kérdezte már valamivel higgadtabban.

"VELE ALUDT! AZ AZ ISTENVERTE VELE ALUDT!" Ordított Harry Zaynre mutogatva.

"Igen, aludtam. Ami nem azt jelenti, hogy megdugtam, vagy de?!" Válaszolt a másik szintén teli torokból kiabálva. "De úgy gondolom, hogy ha akarnám bármikor meg is tehetném."

"Te kibaszott..." Harry ismét támadni készült, de Liam morogva állította meg ebben.

"Zayn, ne dühítsd fel jobban!" Szólt rá Niall parancsolón, mégis sóhajtva.

"Niall, kérlek vidd innen Zaynt." Mondta Liam, majd Niall bólintva úgy is tett és kivezette Zaynt a helyiségből.

"Menj innen." Hallottam Harry parancsoló hangját, majd oda is kaptam a fejem. "Liam, menj innen." Helyesbítette ki az előző nem túl egyértelmű kérését. Liamre néztem, ki pedig bólintott, majd rám nézett és elhagyta a szobát. Remek, most egyedül maradtam vele..

Harry ismét remek tevékenységét, az ülve való padlóbámulást folytatta, én pedig nagyot nyelve bámultam őt.

"Sajnálom." Fogalmam sem volt, hogy mégis mit tudnék még mondani, nem akartam rontani a helyzetemen.

"Nem a te hibád." Mondta felnézve rám, majd sóhajtott. Gondolom látta, hogy kissé kétségbe vagyok esve. Hogy ne lennék!? Teljesen egyedül vagyok vele! "Gyere ide." Szólalt meg lágy, szelíd hangon, én pedig úgy tettem, ahogyan ő kérte, közelebb mentem hozzá.

"Nem akarlak bántani." Suttogta. "Te más vagy, mint azok az átlagos emberek, akiket....Megöltem.. Téged nem akarlak bántani." Ismételte meg magát, majd fájdalmas tekintettel nézett a szemeimbe. "Tudod, ez nagyon nehéz és sajnálom, de... Próbálkozok... Minden rendben lesz, megígérem. Nem fog bántódásod esni." Döbbenten vizslattam arcát. Miért mondta ezt nekem? Mit akar ez jelenteni? Mindenesetre jól esett, hogy mindezt elmondta, hogy nem akar bántani. De mit akar tőlem..? Alsó ajkamba haraptam, majd megpróbálva legyőzni félelmemet iránta bólintottam. Elvégre éppen most fejtette ki, hogy nem akar bántani.

****************************

Egyedül hagytam Harryt a szobában, csak reméltem, hogy semmi rossz nem fog történni. Visszamentem a saját szobámba, s átöltöztem. Egy sötét farmert vettem elő a szekrényből, s egy inget, mik nagyjából az én méretemnek tűntek, úgy tűnt, mintha Niall ruhái lennének, az ő stílusára hajaztak, s vele lehetett nagyjából egy méretünk. Végül úgy döntöttem, hogy újra elhagyom az egyenlőre nem úgy néz ki, hogy biztonságot nyújtó szobámat. Azonnal Liambe ütköztem.

"Hé, Lou. Jól vagy?" Kérdezte mosolyogva, engem pedig szinte kirázott a hideg a becenévtől, de nem bántam.

"Jól, köszönöm." Válaszoltam mosolyt erőltetve magamra. 

"Nézd.. Tudom, hogy Harry milyen, hogy nagyon erőszakos tud lenni, és gondolom ezt már te is észrevetted.." Kezdte, én pedig bólintottam.

"Nos.. Ne aggódj. Tudom, hogy hogy érzel most, Harrynek csak szüksége van egy kis térre, de egyébként rendben van. Ne aggódj miatta." Egy percig csak csendben álltam előtte, mint aki megértette mit mondott, ő pedig újrakezdte.

"Tölts vele egy kis időt, szerintem ez minden, amit ő szeretne, hogy tegyél. Tudod, magányos, de egy idő után hagyd ott, hogy elgondolkozhasson egy keveset azon, amik történtek. Ő ilyen furcsa figura. Biztosan nehéz lehet vámpírnak lenni úgy, hogy nem szabad megharapnod valakit, nem gondolod?" Kérdezte nevetve, hogy ne hallatszódjon olyan hülyén a kérdés, mire csak egy gyenge mosollyal tudtam megajándékozni.

"Ja és... Még valami.. Maradj egy kicsit távol Zayntől is, legalább addig, amíg Harry lenyugszik. Biztonságosabb lesz, mindenki számára." Láttam, ahogyan elmegy, majd egy hatalmasat nyeltem. Megint egyedül maradtam. Végül sóhajtva a nappali felé vettem az irányt.

A fekete kanapéhoz sétáltam, amiben már kétszer is felébredtem mióta itt vagyok. Egyedül voltam, de csak pár másodpercre.

"Szia Lou." Köszönt ő is a becenévvel. Ezek összebeszéltek? A kezében egy nagy tál sütit tartott.

"Hé, Niall." Nyögtem ki ennyit mosolyogva, ő pedig helyet foglalt mellettem.

"Sütit?" Kérdezte felém tartva a tálat. Egy pillanatra hezitáltam.

"Semmi érdekes nincs bennük, ígérem." Tette hozzá, én pedig vettem egyet, majd elsőnek félve haraptam bele. Ennek jó íze van!

"Szóóóval.. Hogy vagy..?" Kérdezte, tisztán hallottam a hangjában, hogy zavarban van.

"Ehm, egészen jól.. És veled mi újság..?" 

"Én?" Kuncogott fel kissé a kérdésemen, én pedig elpirultam. Hogy tudtam ekkora idiótaságot kérdezni? "Hát.. Jól. Tudod, amennyire jól egy szellem tud lenni." Nézett rám biztatóan, hogy nem kérdeztem akkora hülyeséget, de belül persze tudtam, hogy ez márpedig így van.

"Bánnád, ha megkérdezném, hogy... Milyen érzés..?" Kérdeztem. Tudtam, hogy a halálára sem reagált túl rosszul, ráadásul azt mondták, hogy mindig mindenkinek elmondja többször is, de meg akartam kérdezni.

"Hát.. Nem sok érdekes van benne, csak tudod.. Nincs szükségem levegőre, szóval.. Ha ebben a szobában most nem lenne levegő lehet, hogy te megfulladnál, de én vígan itt lennék még.." Kezdte a morbid kis viccével, majd fojtatta. "Ettől eltérve, nekem semmire nincsen szükségem ami neked létszükséglet. Ezen kívül semmi érdekes nincsen benne.. Ha akarom, viszont nem láthatnak. Ezt rendszeresen játszom a családomnál. Mindig meglátogatom őket, de nem szeretném, hogy lássanak engem."

"Megértem." Válaszoltam bólogatva, majd elgondolkoztam. Milyen vicces lehet szellemként élni.. Biztosan jobb, mint így.. Gondolatmenetemet Niall szakította meg, ahogyan letette elém a sütiket és felállt.

"Asszem jobb ha most megyek. Meg kell látogatnom pár embert."

"Pár embert?"

"Igen, tudod.. Barátok, család.." Kezdte, én pedig bólintottam, csendben ültem tovább a kanapén.

"Nem, természetesen nem. Ne hidd el. A szobámba megyek olvasni. Keress meg ha bármi baj van." Mondta mosolyogva, majd rám kacsintott. Bólintottam.

"Jó szórakozást.." Nyögtem ennyit, ő pedig mosolyogva eltűnt az ajtó mögött, de visszanézett.

"Később találkozunk!" Köszönt el, majd elhagyta a szobát.

Oké, most mi a francot csináljak? Unatkozok, teljesen egyedül vagyok az egész házban. Már mindenkivel találkoztam akikkel szabadott találkoznom. Várj, szabadott? Miért is érzem úgy, hogy meg van tiltva, hogy találkozzak bárkivel is? Értem én, hogy az én biztonságom érdekében, de nem tilthatják meg nekem, hogy lássam Zaynt vagy Harryt amikor én akarom.

Rendben akkor... Menjünk felderítő túrára.

Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam, a tárgy pedig ezt hatalmas nyikordulással tette meg. Most minden sokkal sötétebbnek és ijesztőbbnek tűnt.

Kiléptem a szobából a hideg folyosóra. Liam és Niall a szobájukban, a másik kettőről fogalmam sincs, de adjak Harrynek teret, Zaynt kerüljem el.. Ez ijesztő. Elkezdtem egy irányba sétálni, rengeteg ajtóval találkoztam, a fények kezdtek egyre halványodni, minden egyre ijesztőbbé vált, ha egyáltalán ez még lehetséges.

Ahogyan egyre tovább sétáltam tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Akkor sem volt, mikor ide kerültem. Egy lépcsővel találtam szembe magam, ami lefelé vezetett. Tudtam, hogy nem lesz jó ötlet, ha felmegyek rajta, de komolyan. Mi rosszabb történhet még? Így is épp eléggé szarban vagyok.

A lábamat az első fokra tettem, valamiért hideg csapta meg a lábamat. Visszaléptem, de a lépcső hatalmasat nyikordult, én pedig megrezzentem. A francba már, itt minden ilyen rohadt hangos?! 

Lejjebb léptem pár fokot, minden komplettül sötétségbe burkolózott körülöttem. Vissza kellene fordulnom. Iiigen, a legjobb lesz, ha most azonnal megfordulok.

"Állj!" Hallottam egy hangot ordítani a sötétből. Ki volt ez? Mi volt ez? Hova jöttem már megint 'időben'? Jó. Most már le kell mennem, hogy megnézzem mi ez vagy ki ez.

"Hello?" Kérdeztem halkan, hogy őszinte legyek rohadtul féltem, majd lesétáltam. Ahogyan végül elértem a legalját rohadt büdös csapta meg az orromat. Köhögni kezdtem, majd az orrom és a szám elé tettem a kezemet.

"Mi folyik itt? Ki van itt?"

Hirtelen valamiben megbotlottam, miközben előrébb sétáltam. Valami merev dologban. Megálltam, próbáltam nem levegőt venni vagy akármi.

"Ki van itt?" Kérdeztem mielőtt újra a szám elé tettem volna a kezemet. Egy nagyon kevés fény jött a sarokból, ami végül is segített abban, hogy valamit láthassak. Azonnal a földre néztem, hogy mégis mi az, amiben sikerült felbuknom.

Nem egy dolog. Több dolog volt a földön. Egy ideig csak bámultam rájuk, mire leesett. Ezek testek. Holttestek.

"Louis." Hallottam egy hirtelen hangot. Azonnal arra kaptam a fejemet. Harry volt. Arcán semmi más nem tükröződött, csak meglepettsége, valamilyen szinten pedig félelme is. Körülnéztem a szobában, hiába volt sötét és alig láttam, egy valami még mindig kiszúrta a szememet. Harry mellett feküdt még egy test. Ledöbbentem, nyikkanni sem tudtam attól, amiket ott láttam. Zayn feküdt mellette, mellkasa felszakítva. Vérzett. MÉGIS MI A FRANCOT MŰVELT?!