5. fejezet - Az első nap vége

Sziasztok! :) Nos ahogyan ígértem meg is hoztam a következő részt, ez itt Raven Agrippa és a Save Me Tonight 5. része! ♥ Köszönöm szépen, hogy még mindig olvassátok a történetet, hihetetlen örömmel tölt el! ♥ Nagyon jó olvasást kívánok ehhez a részhez is nektek és remélem tetszik a rész! :)

Raven Agrippa

Louis szemszöge

A telefonom csörögni kezdett. Az istenit már! Nem igaz, hogy ez a szar működik amikor nem kéne, de bezzeg akkor, ha szükségem lenne rá! Azonnal kotorászni kezdtem a zsebemben, de mire végre remegő kezeim közé fogtam a készüléket kétségbeesetten azt vettem észre, hogy Zayn kapta ki a kezemből azt, s ujjai közé fogva nézte meg a képernyőt, melyen -ha jól láttam- Bennett neve ékeskedett hatalmas betűkkel, s egy képpel szőke fejéről és zöld szemeiről.

"Zayn, add vissza!" Kiabáltam rá pánikba esve. Mi lesz, ha felveszi?! Oh, add istenem, hogy ne tegye! Egy pillanatig még a képernyőt vizslatta, gondolom a szöszit nézte a képernyőn, majd rám pillantva húzta el a "hívás fogadása" funkciót a képernyőn, én pedig azonnal tenyereimbe temettem arcomat. Végem van.

"Haló?" Szólt Zayn mély, rekedtes hangján. Fogalmam sem volt, hogy a vonal túlsó felén milyen kérdések hangozhattak el, vagy milyen mondatok, de a mellettem ülő fekete hajú sokáig csendben volt, majd ismét megszólalt. "Ne aggódj, az egyik régi barátja vagyok, Louis rendben van. Az utcán találkoztunk és átjött hozzám, tudnál kérlek szólni a családjának is, hogy itt marad? ... Hogy Louis? Ő most a mosdóban van, sajnos nem tudom adni, de ne aggódj, vigyázok rá." Mondta megnyugtatóan én pedig hatalmas szemekkel pislogtam rá. Mi a fenét művel? Ilyen egyszerűen lebonyolított egy telefonbeszélgetést Bennettel, majd a telefont is mézesmázos hangon elköszönve tette le, s adta vissza nekem mosolyogva?

"Bocs, de asszem így értelmesebb volt, mintha te magyarázkodnál évekig, hogy hol vagy." Kért bocsánatot átnyújtva a készüléket, mit elvettem, de egy ideig döbbenetemben még el sem tudtam rakni.

"Egyébként ki ez a srác? A pasid?" Érdeklődött halkan, mire agyam kattogni kezdett. Már éppen meg is szólaltam volna, mikor hallottam, hogy az ajtó újra nyitódik. Istenem, soha nem örültem még ennyire valakinek, bárki is az! Végül Liam lépett be az ajtón.

"15 perc múlva vacsora, készülődjetek." Mondta, majd közelebb sétált hozzám, s átnyújtott pár ruhát, fogkefét, hajzselét. "Fogd ezt és öltözz át, meg.. Készülődj el." Intézte felém egy mosoly kíséretében, majd intett Zaynnek, hogy menjenek ki, s hagyjanak elintézni a dolgomat. Nagyot nyeltem amint mindketten elhagyták a szobát, majd a ruhákra néztem.

Miért is kell nekem ilyeneket hordanom..? Mindegy.

Mindössze 10 percet vett igénybe, hogy felvegyem a ruhákat, beállítsam a hajamat és teljesen elkészüljek. 

Úgy éreztem magamat akár egy tinilány, ki az első randijára indul. Fogalmam sem volt, hogy miért kellett ennyire kicsípnem magam, hogy miért kaptam pont ilyen ruhákat mindössze egy vacsorára. Mindenesetre hagytam a francba, ha ők elegánsan szeretik, akkor legyen..

Lassan kisétáltam a szobából, majd az ebédlő keresésére indultam, amit igazság szerint nem volt túl nehéz megtalálni. Elsőnek hatalmasat nyeltem az ajtó előtt, hezitáltam, majd félve bekopogtattam.

"Gyere be!" Hallottam meg egy erős, rekedtes hangot. Harryé volt. Lassan, kevés magabiztossággal nyomtam le a kilincset, s léptem be a szobába.

"Nos, üdv Louis.. Megint. Kérlek, ülj le." Már csak egyetlen hely volt az asztalnál, gondolom direkt nekem fenntartva. Az az egy hely is Harryvel szemben, Zayn és Liam között volt megtalálható.

"Jól nézel ki." Suttogta Zayn, ahogyan leültem, én pedig nagyot nyeltem, éreztem, hogy zavarba jövök. Micsoda?! Én?! Ennyitől?! ..Louis állj le!

"Köszönöm." Piszmogtam mindössze ennyit az orrom alatt, fogalmam sem volt mit mondjak, a zakóm alját gyűrögettem ujjaim közt, ahogyan lefelé bámultam. Most mi a francot csináljak? Ez hihetetlen kínos. Itt ül velem szemben az a személy, aki eddig ki akart nyírni, egy személy mellettem akit még csak nem is ismerek rendesen, és egy másik aki kedvesnek tűnik.. Mit tűnik..? Kedves. Egy percig még csend ült a szobában, majd Niall felállt.

"Liam, menjünk, hozzuk be a kaját." Szólalt meg kedvesen, próbált biztatóan mosolyogni rám, hogy ne legyek már ennyire megszeppenve attól, hogy össze vagyok zárva mindannyiójukkal egy terembe. Lassan Liam is felállt mellőlem, majd Niallt követve hagyták el a szobát.

"Szóval Louis.." Kezdte Harry, miközben valamit az előttem lévő pohárba öntött. Oh, istenem, mondd, hogy ez csak vörösbor. "Rendben vagy? Tudtál pihenni?" Kérdezte miközben a szemeimbe bámult, úgy éreztem, mintha vakító, vörös szemeivel a lelkembe látna.

Az aggodalom és a félelem abban a másodpercben nehezedett a vállamra, mintha egy komplett focicsapatot kellett volna rajta cipelnem, egy ideig meg sem találtam a hangomat. "I...gen, köszönöm." Válaszoltam a pohárra nézve, mit Harry ezúttal vissza is adott nekem.

"Csodálatos."

Az ajtók ismételten áldásként nyitódtak ki, ahogyan Niall és Liam meghozták az ételt, majd az asztalra pakolták a tálakat. Én, Zayn és Liam valami csirke félét kaptunk, ami valljuk be jól nézett ki, Harry egy tányér.. Vörös akármit, amiből sajnos sejtettem, hogy mi is az, Niall pedig nem evett. Érthető. 

"Jó étvágyat." Mondta Niall mosolyogva, miközben Liam is újra helyet foglalt mellettem, majd mindenki elkezdett enni. Nos, az étel nem csak jól nézett ki, de az íze is fantasztikus volt, ennyi adrenalin után pedig rám fért az evés, mégis nehezen mentek le a falatok a torkomon, olyan volt, mintha a vacsora órákig tartott volna. Folyamatosan éreztem magamon Harry bámuló pillantását. Mi olyan nevetséges vagy éppen stírölni való rajtam..? Idiótán áll a hajam..? Leettem magam, esetleg ételmaradékos a szám..?

"Igazán.. finom." Mondtam megtörve ezzel a kínos csendet.

"Köszönöm.. Örülök, hogy ízlik." Mondta Zayn mosolyogva. Oh, szóval ő itt a konyhaangyal.. Nyugtáztam magamban mosolyt húzva arcomra.

Ezzel párhuzamosan viszont Harry nem túlzottan tűnt elégedettnek.

"Oh, egyébként Louis.. Van egy szobánk a számodra, majd vacsora után megmutatom." Szólt kedvesen Niall én pedig rátekintve, még mindig mosolyogva bólogattam neki. Úgy érzem ennek a kettőnek kezdtem feloldódni..

Harry hangosan kitolta maga alól a széket, mivel instant kiváltotta, hogy mindenki rápillantson, eztán pedig felállt. Semmit nem mondott, de rám nézett mielőtt még elhagyta volna a szobát. Istenem, ne nézz már így folyton...!

"Zayn, most már elég lesz." Szólalt meg Liam erős hangján, de én nem tudtam mire céloz. "Nyilvánvaló, hogy még be sem fejezte a vacsorát.."

"Biztos, hogy befejezte, mert nem fogom hagyni, hogy megölje." Köpte a szavait idegesen, mire kezdett leesni. Remek, most miattam veszekednek. Zayn egész vacsora alatt fagyos pillantással bámulta Harryt, mintha csak attól rettegne, hogy egy ujjával is hozzám fog érni. De egyébként nagyon úgy tűnt, hogy még azt se vették figyelembe, hogy én épp köztük ülök, s az én dobhártyáim szakadnak be hangjuktól.

"Én sem akarom, hogy meghaljon, de az isten szerelmére Zayn, ő egy vámpír! Ez a dolgok rendje!" Fejtette ki Liam én pedig nagyot nyelve szinte felnyögtem. Most mi van, én leszek Harry étlapján a desszert? Remek, rövid életű leszek.

"Biztos, hogy kinyírom, ha egy kicsit is közel kerül hozzá." Állt fel Zayn is, majd ő is elhagyta a szobát, majd egy bocsánatkérés után Liam is követte példáját.

"Ne aggódj, minden rendben lesz." Mosolygott rám Niall, mivel már csak ő és én maradtunk a szobában. "Akkor szeretnéd látni a szobádat?" Kérdezte közelebb lépve hozzám.

"Kérlek!" Válaszoltam mosolyogva, majd én is felálltam és közelebb léptem hozzá.

Végigvezetett a sötét folyosókon, a lámpák fénye pislákolt. Hát, azt hiszem kezd megérni a kúriában egy pár égőcsere! Végül egy szoba előtt álltunk meg, gondolom, hogy akkor megérkeztünk.

"Itt vagyunk." Szólalt meg aranyos hangján, majd kinyitotta nekem az ajtót. A szoba hatalmas volt, a világítást gyertyák biztosították, na mi az, ennyire spórolnak a világítással? Egy franciaágy, egy hatalmas szekrény, egy könyvespolc és egy réginek tűnő asztal, székkel helyezkedett el a szobában.

"Jó lesz?" Kérdezte Niall, gondolom nem tudta leolvasni csodálkozó arcomról, hogy ez most jó vagy rossz?"

"Jól néz ki." Mondtam, de valójában ennél több volt. Az igazat megvallva az életem végéig itt tudtam volna maradni.

"Találsz pizsamát meg ilyesmiket a szekrényben, remélem, hogy jók lesznek rád, ha egy kicsit nagy, akkor elnézést kérek." Mosolygott. "Szóval ez lesz a szobád, de én most itt hagylak. Pihenj, jót fog tenni." Mondta, én pedig bólogattam, majd végignéztem ahogyan elhagyja a szobát, s becsukja az ajtót maga mögött, egyedül hagyva engem ebben a bazinagy szobában.

A szekrényhez lépkedve nyitottam ki azt, majd ruhák után kutattam. Végül egy boxert vettem elő, egy pólót, s kisebb gondolkozás után egy melegítőnadrágot is. Ki tudja.. Levéve a zakót, a pólót, a farmert és a cipőt amit kaptam tőlük vettem fel a gardróbban talált ruhákat, majd a hajamba való túrás után feküdtem be az ágyba, olyan fáradt voltam, hogy meg is tudtam volna halni.

Szinte abban a pillanatban, ahogyan fejem a párnát érte már el is aludtam. Álmomban hasonlóakat álmodtam, mint amik ma történtek, csak sokkal durvábban, részletesebben, mintegy külső szemlélő néztem végig a mai napomat. Ijesztő volt, sose álmodtam még ilyet.

************************

Pár óra alvás múlva zajt hallottam, s arra ébredtem fel, majd az ajtó halk csukódására lettem figyelmes. A takarók alatt feküdtem az ágyban, próbáltam nem mozdulni, hiszen nem mertem. Éreztem, hogy az ágyam másik fele besüpped, majd egy test hozzám simul, s átölel.

Remek, van itt valaki.

"Sssssh, minden rendben van." Suttogta a mormogó hang, mit akkor fel sem tudtam ismerni. Ki a franc hozza rám a szívbajt ilyenkor..?