Sziasztok! :) Nos egy ideje nem jöttem résszel, amit sajnálok is, de hé! Itt az én időm, hétvége van és ráérünk, szóval hoztam nektek egy részt, bár nagyon elnézéseteket kérem, amiért ilyen hihetetlen rövidre sikerült, holnap igyekszem ezt bepótolni normálisan. Ebben már van egy kis Zouis is, bár néha egy kicsit furcsa írnom ezt a történetet, hiszen hiába imádom a 'triót' nehéz élethűen megírni Louis érzéseit mind Harry, mind pedig Zayn iránt, ezért nézzétek el nekem kérlek a kezdetleges hibákat a kapcsolatteremtésben :) Mindenesetre remélem tetszik, jó olvasást kívánok.
Raven Agrippa
"Lou!" Állt fel Zayn a fotelből, majd hozzám igyekezve ölelt magához. "Aggódtam miattad, hogy nem jössz vissza, mert valaki ott hagyott!" Morgott fel hátratekintve Liamre, ő pedig 'Ne nézz így rám' pózban feltette a kezeit.
"Nyugodj már le Zayn, ezt már megbeszéltük. Tudod jól, hogy csak azért hagytam ott, hogy.. " Még be sem tudta fejezni a mondatát, a feketeség máris félbeszakította.
"Hogy Harry megtalálja, mert hülyeséget csinál és visszahozza. Eddig körülbelül 60x mondtad el." Zsörtölődött, majd a göndört kezdte el figyelni, ahogyan minden szó nélkül indult a konyha felé. Vagyis azt hiszem, hogy az felé.. Amint viszont a szobát elhagyta Zayn ismét rám tapadt ölelésével.
"Annyira féltettelek, Louis!" Nem győzte elégszer hangoztatni ezt a mondatot, mire én is átöleltem, kuncogva.
"Ugyan Zayn. Mint látod, itt vagyok. Minden rendben van." Mondtam, ahogyan arcomat a nyakába temettem. Éreztem, hogy kirázza a hideg, de most valamiért nem tudott érdekelni. Bőre illata szinte elvarázsolta az elmémet, teste meleg volt -mit hihetetlen volt érezni a kinti hideg után-, örültem, hogy itt van és jól van, a szobájában valószínűleg ezt így nem tettem volna meg.
Míg lélegeztem lassan ajkaimat is kinyitottam. Nem tudtam, hogy mondani akarok valamit, vagy csak jobban esik így lélegezni, mégis éreztem, hogy Zayn egy idő után kissé zavartan tol el magától.
"Lou mit.. Csinálsz?" Kérdezte ugyanolyan hangnemben, mint ahogyan eltolt magától, én pedig végre rájöttem, hogy mit is csináltam.
"Seee...mmit, most mennem kell a szobámba én.. Átöltözök." Kerestem egy rémes indokot arra, hogy eltűnhessek egy időre, majd valóban a szobám ajtaja felé kezdtem el sietni, majd magam után szinte becsapva az ajtót dőltem ki az ágyamra. El sem hiszem. Mi a franc van velem?! Elsőnek Harryvel.. Istenem.. Utána Zaynhez bújok, akár egy idegesítő koala? Minél több időt töltök ebben a házban úgy érzem, hogy annál jobban fogok begolyózni. Csak a bajt fogom rájuk hozni. Csak ezeken járt az agyam, miközben lehunyt szemmel gondolataimba meredtem.
Mindebből ki tudja mennyi idő után egy érintés szakított ki. Mi a franc?! A szemeim kipattantak, majd Zayn aggódó pillantásával találtam szembe magam.
"Louis? Minden rendben..?" Kérdezte, én pedig felkönyököltem és nagy szemekkel néztem rá. Miért is ne lenne?
"Olyan hamar elrohantál, hogy átöltözöl, aztán.. Mikor bejöttem nem reagáltál a nevedre és.." Kezdte el részletezni, hogy mire is értette a kérdését, én pedig lágyan elmosolyodva vágtam szavába.
"Ne aggódj, minden rendben van, csak gondolkoztam. Azt hiszem" Tettem hozzá a második felét már halkabban, ő pedig az eddigi ágyon térdelő pozíciójából mellém ült, ahogyan én is feltornáztam magamat. "Egyébként.. Hogyhogy bejöttél? Valami baj van?" Kérdeztem felvont szemöldökkel.
"Nem, csak régen bejöttél már és én hittem azt, hogy valami baj van veled." Mondta kissé szomorúan, én pedig akaratlanul is, de felnevettem.
"Kedves tőled, hogy ennyire aggódsz értem." Tettem a vállára a kezemet, miközben arcát fürkésztem, próbáltam kitalálni, hogy most mégis mi járhat a fejében, de valljuk be, nem egy kategória voltam vele.
"Lou.. Ami az előbb.." Kezdte, mire én azonnal el is kaptam a tekintetemet.
"Nézd el nekem, csak fáztam és.. Neked meg.." Próbáltam magyarázkodni azonnal, de azt sem tudtam, hogy mit akarok mondani, ráadásul végig sem mondhatta a mondatát. Gratulálok Louis, ezt megcsináltad.. Ismételten gondolataimba meredtem, de szinte két mondatig sem jutottam el, hisz Zayn gyöngéden fogta ujjai közé államat, fordította a fejemet felé, hogy ránézzek.
"Az odakint.. Nem lehetett véletlen. Biztos vagyok benne, hogy nem volt az.. És amikor Harry kiütött is.. Te voltál ott velem végig, te mondtad azokat a szavakat, igaz, Louis? Neked köszönhetem, hogy még élek." Mondta komolyan, mégis éreztem hangján a gyengédséget, mely azonnal hatott is rám. A szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni, éreztem, hogy a vér hirtelen gyorsasággal áramlik át az arcomba, ezzel lágy vörös színt kölcsönözve neki. Csak hebegni tudtam volna. Ajkaimat szólásra nyitottam, de egyetlen hang sem jött ki rajta.
A holló hajú fiú hol szemeimbe bámult, hol ajkaimat pásztázta gyönyörű szempárjával. Rögtön ez után hihetetlenül hirtelen kapott felém, majd államról arcomra simítva a kezét tapasztotta ajkait enyémre. Meglepett. Elsőnek azt sem tudtam, hogy most mit reagálhatnék. Miért csinálják ezt velem? Elsőnek Harry, most Zayn. Ez valami rossz vicc..? Már mikor éppen rászántam volna magamat, hogy viszonozzam csókját hirtelen az ajtó nyikorgását hallottam, mire mindketten odakaptuk a fejünket.
Mit keres itt Harry..? Pont most..? !
Szia! Először is,: semmi baj, hogy későn jött részt, megértjük! ;) És azért is semmi gond, hogy rövid lett, ezt itt kellett abba hagyni (aminek egy kicsit örülök és kicsit nem örülök is)! :) És akkor alig várom a holnapi részt is! <3 :3 És szerintem nagyon jól megfogalmazod (ahhoz képest, hogy azt mondtad/írtad, hogy nehézkesen megy) Louis érzéseinek a kifejezése a két fiú iránt! ;) Ja és ez a kép Lou-ról az egyik kedvencem! :3 Másodjára pedig,: Jaj, de jó, hogy Zouis volt benne! :3 Az a nyakra "puszi" vagy mi (xd) nagyon cukker volt és a majdnem csók (ami az volt, csak Louis pont nem csókolt vissza, nagy bánatomra, Harry miatt -.-)! Jaj, Harry, olyan rosszkor jössz be...! :( De ez is nagyon jó volt és nagyon várom a kövit! <3 :3 Puszi!
VálaszTörlésUi.:Bocsi, ha kicsit hosszabb lett a komi...!