2. fejezet - Akarat.. Mégis mit ér?

Sziasztok! :) Nos mivel ez a blog még most indult és az első fejezet elég rövidkére sikeredett úgy gondoltam, hogy mivel még mindig elég hiperaktív vagyok elhozom a 2. fejezetet, szóval tessék. Jó olvasást kívánok!

Raven Agrippa

Louis szemszöge

....Egy kattanást hallottam, valószínűleg a villany felkapcsolását, majd vakító fény lepte el a szemeimet, ahogyan világosság lepte be a szobát, mikor pedig kinyitottam őket az összes alak egyenként kirajzolódott előttem. Te szent ég, hová kerültem?!

Mikor látásom kitisztult elsőnek a fenyegetést jelentő férfival találtam szembe magamat. Göndör, barna fürtjei szépen keretezték arcát, ám fehéres szemei annál ijesztőbbé tették, bőre sápadt volt, akár a frissen leesett hó, egyetlen félig begombolt fekete inget, s egy szűk, fekete farmert viselt, majd a többi szobában lévőre tévedt a tekintetem.

A következő, akin megakadt a szemem egy szőke, ám gyönyörű kék szemekkel rendelkező srác volt, de őt furcsának találtam. Valahogy sokkal fehérebb volt mint az előző, szinte halványabbnak mondanám. Mi a fene ez az ember? A következő fickó magas volt, testfelépítése erősnek, parancsolónak hatott, arca mégis nyugodtabb volt, mint a göndörnek, szemei mély barnák voltak, borostás volt, sötétbarna haja zselézve volt. Végül pedig az utolsó.. Bőre barna volt, s ez tette őt olyan különlegessé, arcát neki is borosta fedte, bár jóval hosszabb, mint a másiknak. Szemeibe nézve szinte elvarázsolt az a szín. Ilyen csodálatos barna szemeket sem láttam még mióta élek. Ettől eltekintve fekete hajával, miben egy hajpánt díszelgett, s fekete öltözékével, tetoválásaival ő sem tűnt megnyugtatóbb személynek. Még csak akkor esett le, hogy a göndör fickó az imént hozzám szólt.

"Kik maguk? Mi a fene ez a hely és mit keresek én itt?!" Kérdeztem kissé idegesen, bepánikoltam ennyi hihetetlenül furcsa ember közelében, kik engem bámultak, minden mozdulatomat lesték.

"Nyugi. Csak ülj meg a formás kis seggeden és várd ki." Szólalt meg újra, parancsolóbb hangon az elsőnek említett fickó, mire nagyot nyeltem. Hogy milyen kis seggemet? Végül a szőke srác, ki eddig állt közelebb lépett hozzám, egy gyenge mosoly húzódott arcára, majd kezet akart nyújtani, de végül meggondolta magát. Miért is?

"Niall Horan vagyok. Ne ijedj meg, nem fogunk bántani. Hadd mutatkozzunk be, utána majd megtudsz mindent. Az a mogorva alak meg ott a sarokban Harry, Harry Styles, de ne törődj vele. Ilyen."

"Liam Payne vagyok." Szólalt meg a kevésbé borostás is, ki már kezet nyújtott, mit meg is ráztam, bár meglepett, hogy karja is igen szőrös volt, körmei hosszúak.

"Zayn Malik vagyok, örvendek." Szólalt meg végül a fekete hajú is, tekintetét mélyen az enyémbe ásta, míg megfogta és megrázta a kezem, bár én teljesen tehetetlennek éreztem magam, míg el nem emelte a tekintetét, s a szemeimbe bámult.

"Louis vagyok. Louis Tomlinson." Mutatkoztam be végül én is, cikin éreztem magamat, hogy még semmit nem mondtam, csak úgy letámadtam őket, de még mindig nem mondták el, hogy mit keresek én itt! Haza akarok menni! A fekete, ki a Zayn névre hallgatott újra szólásra nyitotta a száját, ám a göndör szavába vágott.

"Rendben fiúk, most, hogy megvolt a pizsipartis bemutatkozás.. Hadd beszéljek egy kicsit privátban Louissal." Nézett rám hideg pillantással, mitől még a hideg is kirázott. Oh ne, ne menjetek el, ne hagyjatok egyedül ezzel az alakkal! Igaz, ők sem voltak jobbak, de még mindig jobb társaságban, mint egyedül ezzel a gyanús fickóval. A többiek mégis bólintottak, majd kifelé indultak a szobából, az utolsó becsukta maga után az ajtót is.

"Remek, akkor most szórakozzunk egy kicsit." Sétált közelebb hozzám a sarokból, én pedig azonnal fel is álltam, hogy meghátrálhassak, de a hátam hamar a falhoz ütközött. Magam mögé néztem, mindössze egy bézs falat láttam. Te szent ég, itt fogok megdögleni.. A fiúk megmondták, hallgatnom kellett volna Taddiere és elfogadni a segítségét! Mondja valaki, hogy álmodok!

A képzelgésemből egy erős fájdalom érzése szakított ki, mikor is egy pillanat alatt került elém, nyomta a vállaimat erősen a falnak, hogy még szabadulni se tudjak. Szemeim kikerekedtek, hatalmasat nyeltem, a hangomat valahogy nem találtam meg.

"Van ötleted, hogy mi vagyok?" Kérdezte, de én nem válaszoltam. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék, a félelem eluralkodott az agyamon egy szürke ködfelhőt vonva rá.

"És hiszel a vámpírokban, Louis?" Kérdezte a fülembe suttogva, mire megráztam a fejem. Mégis miféle hülye játékot játszik velem?! Engedjen el, ki az a hülye, aki manapság hisz a vámpírokban?! Nem láttam elég Twillight-ot meg hasonló sztorikat, hogy még el is higgyem! Rögtön ez után éreztem, hogy lassan lejjebb csúszik a fülemtől egészen a nyakamig, forró leheletét éreztem magamon.

"Nos, talán kellene.." Suttogta rekedten, majd ajkait a nyakamra tapasztotta. Mindössze egy csók volt, de a hideg végigfutott a gerincemen. Mégis mit csinál?! Azonnal engedjen el! Mozgolódni kezdtem, próbáltam kikerülni szorításából, de az csak erősebb lett, azt hittem össze fogja roppantani a csontomat, de ezekből a gondolataimból kitépett egy új. Valami éleset éreztem a nyakamon.

"Engedd el, faszfej." Hallottam meg az éles hangot, ami egyenest rángatott ki a pánikból, összeszorított szemeim is ki mertem végre, nyitni, s ránézni, ahogyan a Harry nevezetű fickó meghátrált tőlem, ám én a falnál maradtam. Ezek után nem bízhatok meg egyikben sem! Haza akarok menni, most azonnal!

Az ajtóban a fekete hajú, szép szemű srácot pillantottam meg.

"Ő az enyém." Hallottam meg, ahogyan az előbb engem molesztáló személy sziszegett a fogai közt, a hideg már megint végigfutott a gerincem vonalán. Nem, én még véletlenül sem vagyok az övé! Senkié! Mondatára viszont Zayn csak kuncogni kezdett.

"Ne légy nevetséges, menj ki." Parancsolta meg neki teljesen nyugodtan, mire a göndör még további 30 másodpercig csak állt előtte, bámulta őt, végül pedig elhagyta a szobát. Abban a pillanatban, ahogyan az ajtó csukódott Zayn sóhajtott, majd leült, rám nézett, ki szerencsétlen még mindig a falnál álltam mint egy óvodás, akinek megparancsolták, hogy maradjon a sarokban mert rossz volt.

"Ülj le." Szólt szelíd hangon, mire hatalmasat nyeltem, kissé meginogva indultam el a fotel felé, majd foglaltam óvatosan helyet rajta. Már nem tudom mit gondoljak, minden helyen csapda lehet ebben a házban, és már megint egyedül vagyok egyel közülük!

Bár ez az egy nem úgy tűnik, mintha bántani akarna.. Mégis ki ez, és ő mit akar tőlem..?