4. fejezet - Sok mindent tudni, semmit sem érteni..

Sziasztok! :D Itt Raven Agrippa és meghoztam az új részt. Elnézéseteket kérem azért, mert tegnap este semmi újal nem szolgáltam, nem voltam túl jó passzban, ahogyan most sem, de mindenképpen szerettem volna írni nektek egy részt! Sajnálom, hogyha rövid lett meg ilyesmi, ha hibákat találtok benne esetleg, nézzétek el nekem kérlek :) Nagyon jó olvasást kívánok erre a részre is.

A képnek egyébként nincs köze a részhez, csak nagyon jól esett csatolni. Édesek rajta szerintem.

Raven Agrippa

A szemeim lassan nyíltak ki, szinte már fájdalmas volt. Erős fény sütött a szemembe amint feleszméltem, bár ez a nyakamba nyilalló fájdalom tekintetében szinte semmit sem jelentett, s természetesen hunyorogni is kezdtem ezek miatt a tényezők miatt. Amikor már normálisan magamhoz is tértem vettem észre, hogy a bőrkanapén fekszem, újra. Az egész testem sajgott, sokáig tartott mire egyáltalán megpróbáltam felülni rajta, de testem azonnal vissza is zuhant a gyengeségtől, valamint a fájdalmaktól. Mindenem zsibbadt. 

"Oh, Louis, felébredtél!" Mondta valaki, kinek elsőre nem ismertem fel a hangját, de mellém sietett. Niall volt az. "Gyere, hadd segítsek." Ajánlotta fel, majd egyik kezével óvatosan megfogta felkaromat, a másikkal hátam alá nyúlt, lassan ültetett fel és döntötte a hátam a kanapé támlájának. Örültem, hogy segített, bár a mozgás még mindig egy kész tortúrának tűnt.

"Mi történt velem?" Kérdeztem még kissé szédülve, de a tekintetem legalább rajta tudtam tartani úgy, hogy élhető pillantást láthatott viszont, nem egy sápadt, szenvedő "kölyköt". 

"Nos.." Kezdte a mondandóját és leült mellém. "Megpróbáltál elfutni, de a fiúk nem engedtek... De te továbbra sem akartál lenyugodni, úgyhogy szólnunk kellett Harrynek, aki megharapott, ezzel álomba szenderítve téged. Mielőtt megkérdeznéd nem, nem vagy vámpír. Éppen csak addig szívta a véred, s "mérgezett meg", hogy álomba merülj, tudja mikor kell leállni."

"És miért fáj ez ennyire elviselhetetlenül?" Érintettem kezemet óvatosan a szúró ponthoz, de azon nyomban meg is bántam a szisszenésemet követően.

"Nos, ez olyasmi mint egy kígyó mérge és megharapott egy vámpír.. Mit vártál?" Kérdezte kissé kuncogva, de nekem valahogy nem volt erőm vele nevetni, ám ezt ő is észrevette.

"Igen, igazad van.." Sóhajtottam fel, ahogyan ránéztem. "Szóval.. te egy szellem vagy..." Kérdeztem, bár elkezdtem félni miután kimondtam. Mi történik, ha nem jó ezt a témát felhozni? Rémesen fog rá reagálni és akkor nekem lőttek. Megcsináltad Louis, gondolkoznod is kellene mielőtt beszélsz!

"Igen." Mondta egyáltalán nem is hezitálva a kérdésen, nem láttam, hogy fel lett volna háborodva.

"Kérdezhetek valamit?" Kérdeztem már kevesebb magabiztossággal az első után, még így is, hogy nem láttam mérgesnek a kérdés miatt.

"Mondd, nyugodtan." Mondta biztató mosolyt küldve felém. Igazából úgy tűnt, hogy még érdekli is, hogy mit akarok kérdezni, s hogy miért eredt meg hirtelen ennyire a nyelvem, ám ennek okát még magam se tudtam.

"Oké, de.. Nem kell válaszolnod ha nem szeretnél." Szögeztem le már elsőre, majd folytattam. "Illetve, szeretném tudni, de nem akarom erőltetni, szóval ha nem akarod ne mondd el. Hogy---" Kezdtem a kérdésembe, mire azonnal félbe is szakított.

"3 hete történt. Éppen hazafelé vezettem egy házibuliból, természetesen részeg voltam, de azt hittem nem lehet belőle probléma, van annyi öntudatom, hogy így is elvezetek hazáig, nincs az olyan messze. Körülbelül 90 km/órával feszítettem egy országút féleségen. Vihar volt, ami össze-vissza dobálta a kocsit, de nem törődtem vele, a sebességkorlátozással sem. Egy fa kiborult az úttestre, amit későn vettem észre, nem volt időm fékezni, így az autó belerohant én pedig kiestem a szélvédőn és az aszfaltba vertem a fejem. Igazán.. Instant halálnak mondanám." 

"Oh.." Kezdtem, de nem tudtam folytatni. Teljesen le voltam döbbenve, mintha hallottam volna a balesetről, ahogyan apa mesélte el anyának az újság olvasása közben. És nem mellesleg pont ez volt az egyetlen kérdés, amit fel akartam neki tenni az elejétől fogva.

"Egyébként ez teljesen rendben van. Úgy értem.. Szellemnek lenni. Nagyon nehéz látni a családomat úgy, hogy nem találkozhatok velük, mert megbolondulnának, vagy legalábbis annak hinnék magukat vagy ilyesmi.. De már találkoztam a srácokkal, és ez a második otthonom. Itt jól érzem magam." Mondta rám mosolyogva, bár a döbbenettől én még mindig nem tudtam őszintén viszonozni ezt, csak az ajtó felé kaptam a fejemet, hisz nyikorgással nyílt ki.

"Oké Niall, most én következek, hogy vigyázzak rá." Hallottam meg Zayn hangját mikor még nem láttam, s ő sem igazán észlelhette, hogy ébren vagyok.

"Egyébként már ébren van." Tájékoztatta a szöszi kuncogva, a sötét hajú pedig elsőnek meglepetten, majd felszabadultan nézett rám.

"Oh, már látom. Szia Louis, örülök, hogy újra látlak." Köszönt mosolyogva, ahogyan közelebb sétált hozzám.

"Szia." Köszöntem én is neki elmosolyodva, de még mindig Niall szavain kattogott az agyam, ugyanakkor pedig féltem is, bár nem tudtam miért éppen Zayntől. Ő egyszer sem próbált meg bántani engem.

Zayn visszafordult a szöszihez, egy gonosz mosollyal illette. "Szóval Harry azt mondta, hogy most én vigyázok rá, téged meg küldjelek el enni." Mondta hatalmas vigyorral az arcán.

"Ha-ha-ha. Nagyon vicces." Imitálta a nevetést Niall, én pedig önkénytelenül is kuncogtam rajtuk. Valóban, mint egy nagy, szerető család.

"Rendben van na, tudom, hogy nem eszel, de mégis. Harry azt mondta, hogy most én jövök, szóval shush." Mutogatta Zayn a kezeivel, hogy menjen ki, mintha csak valami galambot akarna kihessegetni a szobából. Niall még utoljára rám nézett, majd biztatóan mosolygott.

"Szia Louis, majd később látjuk egymást." Kissé bólogatni kezdtem, majd visszaköszöntem, ő pedig intve egyet elhagyta a szobát becsukva maga mögött az ajtót.

"Elmondta, hogyan halt meg?" Kezdte egyből ezzel a kérdéssel, majd mellém ült. "Igazán szereti ezt mesélni." Kuncogott felszabadultan ezúttal.

"Elég.. Szörnyű haláleset, nem gondolod?" Kérdeztem a szemöldökömet felhúzva, ahogyan láttam, hogy nevet a dolgon.

"Igen, amikor elsőre hallod.. De aztán elmondja még 50 alkalommal a srác történetét, aki kiesett a kocsijából és.. Kezd unalmassá válni." Vallotta be miközben hátradőlt a kanapén, barna szemeivel a plafont pásztázta, majd lehunyta őket. Nem szóltam, s ő sem. A szobára pár perc kínos csend telepedett.

"Szóval.. Még mindig félsz?" Kérdezte végül megtörve a csendet, én pedig egy nagyot nyeltem elgondolkozva. Mindössze tartottam tőlük, azt nem mondanám, hogy minden porcikámban rettegtem, mint a legelején.

"Egy kissé. De már kezdem megszokni." Küldtem felé egy ugyan hamis, mégis biztatónak szánt mosolyt, ő pedig sóhajtott.

"Azt hiszem, hogy még csak velem és Niallel beszélgettél el normálisan, igaz? Liamet még.. Nem ismerted meg, Harry pedig eléggé a rossz oldalát mutatta be neked elsőnek, de nem kell aggódnod. Liam is ugyanilyen kedves mint Niall vagy akár én.." Engedte ki magából az eddigi talán legegoistábbnak tűnő mondatát, de bevallom, neki jól állt. "Harryt pedig majd megszokod. Ő már csak ilyen, de mi hárman itt leszünk neked és megvédünk, ha esetleg neked akarna esni, de garantálom, hogy arra nem kerül sor. Rendben Louis?" Nézett rám végül mosolyogva, kissé felém fordult, majd a kezét nyújtotta. Első alkalommal én is zavartan mosolyogtam el, majd megfogtam kezét, s alsó ajkamat beszívva bólogattam. "Rendben." Mondtam végül ki egy szavas válaszomat, hogy ne csak úgy üljek ott, akár egy bot.

"Egyébként.. Kérdezhetek valamit?"

"Már ez is egy kérdés volt, de nyugodtan tedd fel." Mondta csipkelődve, mire oldalra néztem. Éreztem, hogy arcomra pír húzódik. Miért csinálja ezt? És ÉN miért csinálom ezt?

"Harry.. Olyan, mintha ő lenne a főnökötök.. Hogyan kerültetek ti egy helyre? Olyan mások vagytok." Kezdtem a mondandómat, Zayn pedig sóhajtott.

"Akkor most készülj fel, hosszú történet lesz." Kezdett bele mondandójába, én pedig bólintottam. "Rendben.. Hát, elég régen történt, hogy Harryből vámpír lett, de még aznap tagja lett egy 'csoportnak', amiben még 8 vámpír volt.. Minden este a városba mentek, hogy embereket öljenek meg és raboljanak el, egytől egyig bájosak voltak, hogy azt kell mondjam, a tinilányok azonnal hajlongtak a karjaikba, mint Harrynek is. Tudom, szarul hangzik, de ez így van. Egy nap viszont Harry nagyon csúnyán összeveszett a fő vámpír sráccal, úgymond valami vezetővel, ezért ki is vágták a bandából, bujkálnia kellett, nehogy megtalálják és esetleg megöljék. Úgy körülbelül 11 évig lehetett egyedül itt, ebben a kúriában, mindvégig itt volt és kapkodta el minden este egyedül a prédáját. Én értem ide a leghamarabb, valami olyasmi volt, mintha engem is elrabolt volna, hogy megöljön, de nem tette. Próbáltam hatni rá, hogy hagyja abba ezt az idióta életvitelt, de nem igazán törődött vele, ugyanúgy folytatta. Aztán megjelent Niall, a jófiú, aki még egy rohadt légynek sem tud odacsapni normálisan, mert fél, hogy bántja vagy ilyesmi. Talán ő miatta változott ennyit Harry, de ezt nem tudhatom. Tulajdonképpen már nem kap el minden 2. vele szembejövő embert, vagyis.. Legalább nem öli meg őket. Mint látod, itt vagy. Aztán nem régen érkezett Liam is, aki csak úgy.. A semmiből került elő, igazából fogalmunk nincs, hogy hogyan, egyszer csak azt vettük észre, hogy itt lakik."

"Tehát.. Harry valami vezető szerű..?" Kérdeztem végighallgatva Zayn történetét, elég nagyokat pislogtam, próbáltam feldolgozni a temérdek információt, mit teljesen egyszerre, sűrítve kaptam meg.

"Igen, valami olyasmi. Tulajdonképpen ez itt az ő TULAJDON háza, mi csak ide jöttünk és élősködünk, próbálunk hatni rá, hogy ne bántson és öljön embereket. Nem tudom, hogy hányan maradtak volna már a városban, ha mi nem lennénk itt."

"Szóval az az utca is azért ilyen kihalt.." Motyogtam magam elé elgondolkozva, ahogyan a combjaimat vizslattam, valahogy most hihetetlen érdekesnek tűnt az összes testrészem, csak ne kelljen ránéznem.

"Micsoda?" Kérdezett vissza, gondolom azt hihette, hogy valami fontos, vagy ilyesmi.

"Ja, semmi." Emeltem fel hirtelen a fejemet, majd zavartan pillantottam rá. Megint beállt az a pár perces csend, amikor is hirtelen meghallottam a telefonomat csörögni, a hang teljesen bejárta a szobát, de gondolom az épület más részeibe is átszűrődhetett a hang, vékonyak itt a falak.. A francba..!