7. rész - Mi a francot tegyek?

Sziasztok! :) Raven Agrippa itt van, s hozott egy úúúúj részt, mert az előzőt olyan gonosz módon hagytam abba :"3 Nos nem tudok mit hozzáfűzni perpillanat, nagyon jó olvasást kívánok mindenkinek!

Raven Agrippa

Louis szemszöge

Mégis mi a francot művelt?! Hogy merte ezt megtenni?! Mit csinált vele egyáltalán?!!

"Zayn!" Sikoltottam fel ösztönösen, egyáltalán nem érdekelt a többi test, ami körülöttem volt, átvágtam rajtuk, mintha csak egy folyón gázolnék át, s a benne lévő köveken. Mikor odáig elküzdöttem magamat a földre vetettem magam, egyenesen mellé. "Zayn! Könyörgök!" Kiáltottam újra, mindkét kezem mellkasára tapasztottam, próbáltam elállítani a vérzést.

"MI A FRANCOT TETTÉL!?" Kiabáltam Harryre, aki még mindig, egyetlen szó nélkül, döbbenten figyelt engem.

"Valaki segítsen! Kérlek!" Kiabáltam hangosabban, reménykedtem benne, hogy a 2 fiú közül legalább egynek még felkeltem a figyelmét vele, egyáltalán meghallják innen. Így is lett, az első, aki lerohant a lépcsőkön Liam volt, térdeire vetette magát egyenesen mellém, s ugyanúgy a vérzés elállításával próbálkozott. A következő Niall volt, de úgy tűnt, hogy ő még tudja is, hogy mit csinál. Orvosi pakkot vett elő, pont ahogyan kell, hozzálátott a dolgához, míg Liam megpróbált engem lenyugtatni, lassan megpróbált felrángatni a pincéből.

"Mi a faszt műveltél!? Te őrült, valami kurvára nincs rendben a fejedben! Esküszöm, ha meghalt.. Egy kibaszott karót döfök a szívedbe!" Ordítottam Harryre, ahogyan Liam erősebben kezdett el szorítani, majd felrángatott a lépcsőkön.

"Istenem! Haza akarok menni! Engedjetek haza, ti idióta szörnyetegek!" Kiabáltam rá Liamre is, próbáltam szabadulni tartásából.

"Louis, nyugodj le, kérlek!" Kiabált ő is, hogy elnyomja a hangomat, majd lenyomott a kanapéra.

"Meghalt, nem igaz?! Ennyi az egész, Harry kinyírta őt!"

"Még nem tudjuk! Legalábbis nem vagyunk benne biztosak..."

"Liam! Feltépte a mellkasát! Kibaszottul beleláttál a mellkasába!" Ordítottam rá, ahogyan a képek az agyamba villantak éreztem, hogy könnyek kezdenek el végigfolyni az arcomon. Most mégis miért sírok? Engem aztán nem érdekel annak az alakváltónak a sorsa.. Nem.. Tartozik rám, hogy mi van vele..

"Louis, ne sírj!" Ült le mellém Liam, a kezét a vállamra tette, majd simogatni kezdett, hogy megnyugtasson. "Zayn erős és Niall tudja, hogy mit csinál. És.. Nem volt az olyan szörnyű, mint amilyennek láttad, a vér csak.. Szörnyűbbé teszi, de nem.. az annyira." Próbált megnyugtatni, mire nagyjából abba is hagytam a zokogást, ő pedig átölelt és a hátamat simogatta.

"Egyébként.. A többi.. A többi holttest a pincében.. Azok mégis mit jelentsenek?" Kérdeztem félénken felnézve rá, majd megtöröltem a szemeimet.

"Az mind a Harryé." Jelentette ki, én pedig bólintottam.

"A lányok, akiket elsőnek idehozott, majd megölte őket.. Tudod.." Tette hozzá.

"Szóval ha nem vigyázok, akkor én is ott végzem majd?" Kérdeztem nagyot nyelve. Hihetetlenül féltem, hogy mit fogok kapni válaszként.

"Nem, soha nem fogjuk engedni. Meg fogunk védeni, ebben biztos lehetsz." Válaszolta megrázva a fejét, mosolyt erőltetett ajkaira. Azok után, amiket ma láttam.. Egyáltalán nem vagyok ebben biztos..

Az ajtó lassan nyílt ki, majd Niall vérrel beborított teste jelent meg mögötte. Én és Liam azonnal álltunk fel a kanapéról.

"Gyere velem." Mondta Niall egyszerűen, mire szinte rohanni kezdtem utána, Liam pedig ráérősen követett.

Zayn hálószobájába vezetett. Amint beléptünk az ágyat láttam meg, amin feküdt. Sápadtnak, de még milyen sápadtnak nézett ki! Ellenben sebei már rendben voltak. Minden gondolkozás nélkül sétáltam oda hozzá, s fogtam meg a kezét. Azt sem tudtam, hogy mit teszek, de tudtam, hogy muszáj. A mellkasára hajtottam a fejem, lehunytam a szemeimet. Gyenge szívdobogást hallottam, mellkasa egyenletes emelkedését éreztem fejem alatt, de ez bőven elég volt. Életben van.

"Nem tudom, hogy mennyi ideig fog aludni..." Mondta Niall, mire én felé fordultam. "Lehet egy nap.. Egy hét.. De több is. Igazán szerencsés, hogy egyáltalán még életben van, de ezt biztos, hogy te is megérted."

"Hogyan élte túl? Hogy tudtad megmenteni őt?" Kérdeztem megkönnyebbüléssel a hangomban.

"Nem mondanám, hogy megmentettem az életét, inkább azt mondanám, hogy csak segítettem neki benne. De egyébként.. A többiek elég gyakran megsérültek, így mindig én voltam az, aki segített rajtuk, már tudom, hogy hogyan kell, csak gyakorlás kérdése.. De ez volt az eddigi legrosszabb élményem." Mondta, miközben Zaynt pásztázta szemeivel.

"Talán itt kellene hagynunk őt, hogy pihenjen.." Szólt Niall, én pedig újra felé pillantottam.

"Én--"

"Igen, itt maradhatsz vele. Már ha ez az, amit kérdezni akartál." Vágott szavamba Niall.

Bólintottam, majd gyenge mosolyt erőltettem az arcomra. Boldog voltam, hogy itt maradhattam vele. Én magam akartam biztos lenni abban, hogy él és jobban lesz. Niall és Liam lassan elhagyták a szobát, így kettesben maradtam Zaynel. Egy széket kerestem, majd az ágya mellé húztam, s leültem rá, óvatosan megfogtam a kezét, s megszorítottam.

"Ne halj meg Zayn, jó? Ne pont az után, amit Niall megtett érted. És egyébként is.. Szükségem van rád itt. Szükségem van rád, hogy megvédj engem Harrytől, rendben? Tudom, hogy.. Az engedélyem nélkül aludtál az ágyamban, de hadd mondjam, hogy nem egészen bántam meg.. Igazság szerint még kedvellek is... Kellemes meleg volt a tested aznap este, remélem tudsz róla... A többiek egészen rendben vannak, kivétel Harry.. Asszem érted miért mondom, hogy ő most nincs a 'jófiúk' listáján a fejemben." Lassan az arcára vezettem a tekintetemet. Gyönyörű volt. Akkor is mikor ébren volt, de most, hogy aludt még annál is inkább elvarázsolt. Éreztem, hogy arcomra lágy pír kúszik, majd nagyot nyeltem, s megráztam a fejem. Mégis mi történik..? Miért nézek így Zaynre? Mit akarok tőle..? Ez után a szemeim a sebre tévedtek. Hihetetlenül fájdalmasnak tűnt, de Niall jó munkát végzett. Legbelül a nyakába ugorva köszöntem volna meg neki mindent, amit Zaynért tett... Félek, rettegek tőle, hogy egyszer ez a seb megint fel lesz szakítva.. Főleg mert itt él.
"Maradj életben... Zayn.."

Az órák csak teltek és teltek, már besötétedett odakint. Még mindig Zayn kezét fogtam, mikor az álom úgy, egy ültő helyemben nyomott el a széken. Hamarosan kopogást hallottam, amire fel is riadtam. A szemeim az ajtó felé emeltem fáradtan, hol Niall állt. 

"Hé, Louis.. Vittem egy kis kaját a szobádba, ha éhes lennél.. Márpedig gondolom kezdesz az lenni.. És el kellene már.. Gondolkoznod az alvá--- Nos, az ágyban való alváson is.. Nyugodj meg, amíg pihensz vigyázni fogok Zaynre. Nem lesz baja." Mosolygott rám biztatóan, én pedig erőtlenül bólintottam, s felálltam, majd lassan elengedtem Zayn kezét. Nagy levegőt véve vetettem utolsó pillantást gyönyörű alvó arcára, majd kifelé indultam a szobából, de ami meglepett, hogy Niall is velem tartott.

"Minden rendben lesz, ígérem. Zaynnek nem lesz semmi baja." Bólintottam.

"Tudod, hogy Harry miért tette ezt vele?"

"Nem igazán, de a tippem az lenne, hogy miattad.. És a délelőtti verekedés miatt, de hogy őszinte legyek, nem tudom."

"Nem beszéltél vele?"

"Nem tudtam, fogalmam sincs, hogy hol van.." Már épp a szobám kilincséért nyúltam volna, mikor megfagytam, s hátranéztem rá.
"Hogy érted ezt?"

"Miután Liam elvitt téged a szobából azonnal elment... Csak eltűnt, mint a kámfor, nem is láttuk azóta. Isten tudja, hogy most merre lehet." Elment? Meddig? Hova? Mikor jön vissza? Nem fog hülyeséget csinálni magával? Olyan rondán ráordítottam.. Ideges voltam..

"Nos.. Jó éjszakát, Louis." Mondta Niall, miután elindult a saját szobája felé.

Egy percig még csak álltam ott, mint akit odaraktak, majd benyitottam a szobámba, az ágyamra ültem. Volt ott egy pár keksz féle, rántott sajt, krumpli és szőlő, gondolom desszertnek. A szőlőért nyúltam, majd lassan elcsipegettem, miután eldöntöttem, hogy nincs kedvem enni.

Rögtön ez után a gondolataim rohamoztak meg. Nincs megengedve, hogy elhagyjam a házat, igaz? De mi van, ha meg akarom keresni Harryt? Akármennyire is idiótán viselkedett és bántotta Zaynt, teljesen más volt, amikor kettesben beszélt hozzám ma.. Mint akinek bűntudata van! Talán ha meg akarnám találni a fiúk is velem jönnének! Vagy legalábbis egy közülük.. Talán ha beszélnék Harryvel megjavítaná a dolgokat.. Minden nyugodtabb lenne.. Az utolsó alkalom, hogy láttam őt.. Nos... Homályos volt minden, hisz csak arra koncentráltam, hogy majdnem megölte Zaynt, de az arca döbbent volt, és nem vérszomjas..

Mi van ha valami hülyeségre készül és megöli magát, ahogyan én ráförmedtem, hogy megölöm? Mi van, ha megteszi, mondván megmenti magától a világot? Nem teheti meg!

Úgy döntöttem aludni fogok, majd elmegyek megkeresni Harryt... Egy dologgal nem számoltam abban a pillanatban. Zayn. Nem akarom őt itt hagyni! Tudni akarom, hogy mi van vele, ott akarok lenni, amikor felébred! Nem tehetem ezt vele, nem épp most! 

Istenem, miért nem lehetek egyszerre 2 helyen..?